AGGÓDÁS EGY ÉLTEN ÁT!!

Hát az aggódás , ami egy életen át tart az a gyereked gyerekeid iránt.Minél öregebb vagyok annál jobban aggódom, már természetesen nem a jövő, vagy akár a jövőm miatt. Hanem gyermekeim és unokáim egészsége miatt. És van bőven kiért aggódni, sokan vagyunk .Érdekes, de már a menyeim és vőm  miatt is ugyan ugy  aggódom, mint a gyerekeim miatt. Félek, ha valaki megfázik, legyen az akár csak taknyolás vagy akármilyen kisebb gyerekbetegség, minden miatt félek, mert annyi minden történik.

A gyerekkorombeli tragédiák megtanítottak , hogy bármikor bármi megtörténhet.

A balesetek természete hogy pillanatok műve az egyik percben semmi baj, a másikban összeomlik minden.

Ezt éreztem ,amikor apám meghalt 16 éves koromban.A világ megváltozott, minden , ami körülöttem természetes volt akkor semmivé vált, mint maga az élet.

Ma sem tudom, miért, és hogyan éltem túl ,anyai szeretet hiján,hiszen nem emlékszem meleg anyai ölelésre, csak apaira.

Nem tudom , hogy éltem túl, hogy 19 évesen a kislányom, követte apámat, mert "nem mondott le az első unokáról."Akkor voltam épp csak alig 20 éves, és már semmi jót nem vártam az élettől.

Talán az egyetlen ,de legfontosabb, a férfi volt,aki átsegített ezen az időszakon, szeretett és akkor még biztosan őszintén , szinte imádott és ezzel megmentett az életnek.