A meglepetés

Csodálkozó szemekkel meredtem rá, alig bírtam megállni, hogy el ne sírjam magam.
DE ezt persze nem adtam tudtára, .....inkább viccesen kérdeztem vissza, ezt nem mondod komolyan??
Ádám  lesütötte a szemét és majd nem megsértettem, újra vissza húzódott a csiga házába. Hát pedig így volt.
Gyorsan megsimogattam  borostás kedves arcát, és elnézést kértem.......Én nem tudtam , nem gondoltam, hogy neked is annyit jelentett , mint nekem. Most ő meresztett nagy szemeket, ......pedig én kimondtam......tudod??!!
Igaz....szégyellte el magát.
De gyorsan áthidalásként meghívtam egy kávéra, hogy üljünk le és beszéljük meg.
Leültünk  , de direkt kerültük a témát.
Holnap hívlak!!! volt a meglepő fordulat.

A nagybetűs élet

Szegedről Miskolcra kerültem a GYEK-be, abban az időkben ez volt a legkiemeltebb gyerekosztály egész Magyarországon Rezidensként nehéz volt mindenkinek megfelelni , sőt lehetetlen, de közelebb kerültem a szüleimhez, akik már rég elváltak. DE jó volt valahova beülni meginni egy teát , vagy kávét és elbeszélgetni az életemről.Végül is elégedett voltam , elértem , amit elterveztem, hazudnék , ha azt mondanám, hogy nem viselt meg Ádám hiánya, nagyot csalódtam.Én továbbra is őT szerettem, így újabb kapcsolatom nem lett.

Történt , hogy újra Szegedre kellett utazni, egy konferenciára, ahol ő is ott volt. Amikor megláttam majdnem megállt a szívem, azt hittem régen lecsillapodtam bennem ezek az intenzív érzések iránta, de nem.Amikor meglátott ő is nagyon elcsodálkozott az élet fintorán, hogy újra találkozunk.Kedvesen átölelt, mint régi ismerőst és váltottunk pár szót.

Azt hittem ennyi volt, de pár nap múlva jött egy telefon, hogy nem találkozhatnánk-e, egy vacsorára. Meglepődtem, de persze azonnal igent mondtam neki.

Nagyon kellemes volt, egy csendes nem táncos helyre mentünk, csak halk zene szólt a háttérben és jól lehetett beszélgetni. Két órát, vagy épp hármat is ott voltunk.

A vacsora végén ki akartam fizetni a részem, de nem engedte.

Csendben megjegyeztem ez nem egy randi, de ő kacsintott, és olyan édesen mosolygott rám, hogy majd el olvadtam Csendben egy baráti puszival búcsúztunk, semmiben nem egyeztünk meg.

Visszautaztam Miskolcra, ahol már már vártak a kis betegeim.Szinte mindenkivel  puszilkodós viszonyban voltam, és Angyalka néninek hívtak, már nem is emlékszem melyikük ragasztotta rám ezt a nevet, de tetszett.

Sokat éjszakáztam minden problémásabb kisgyerek mellett ott ültem , főleg, ha tudtam, hogy ez lesz az utolsó éjszakája.

Ezek a gyerekek, úgy kezelték a halál gondolatát, ahogy nekünk felnőtteknek is kéne. Küzdöttek, amíg volt értelme, de lefogadták, ha már nem.És a legtöbben szépen elaludtak fájdalom nélkül és megbékélve.Sokakat a szülők is magukra hagyták, így maradtam én az Angyalka néni, aki elkísértre őket.Sokat és egyre többet dolgoztam , szinte csak aludni jártam haza, azt is a kötelező szabadnapokon.

Egyszer csak beállított Ádám egy nagy csokor rózsával, emlékezett a születésnapomra.Akkor voltam 28.

nagyon meghatódtam és újabb vacsorára mentünk.Kérdeztem van-e valakije, persze ő is  érdeklődött.

Aztán minden bevezetés nélkül, mondta...........nehogy azt hidd elfelejtettem az az éjszakát veled.

Azóta sem volt komolyabb kapcsolatom.

Az idő csak haladt velünk

Az idő csak múlt, de a történtekről nem beszéltünk, igyekeztünk úgy tenni, mintha meg sem történt volna az az este.
Sajnos tudtam, hogy ez mit jelent, Ő nem érezte azt, ami én, aztán egyszer csak megkértem , ha lehet beszéljük meg a dolgot.
Ádám őszinte volt, és elmondta, hogy ő azt hitte részemről is csak egy "véletlen volt", nem gondolta, hogy én szerelmes vagyok belé.
Hát rosszul gondoltad, mert én nem tettem volna, ha nem így érzek.
És megállapodtunk minden marad a régiben, igyekszünk csak barátok maradni.
A z utolsó két évben se neki se nekem nem volt semmilyen más kapcsolatunk, szerencsére a barátság megmaradt.
Aztán elérkezett a nagy nap a dr, avatás napja. Mindenki ünnepelt , kalapdobálás, ölelkezések, búcsúzás.
Én mivel gyerekorvosnak szakosodtam elkerültem egy távoli városba Ádám sebész lett.Megfogadtuk , hogy tartjuk majd a kapcsolatot, de ahogy telt az idő , úgy kikopott a mondanivalónk, aztán csak úgy megszakadt a kapcsolat.

Az első szemeszter

Nagyon komolyan vettem az egyetemet, és Ádám is nagyon jól tanult.Lassan szinte minden napunkat  együtt töltöttük, a vizsgaidőszakban együtt főztük sorba  a kávékat, kikérdeztük a tételeket egymástól.
Néha pihenő időben már viccelődni is volt kedvünk.Vonzalmat nem láttam a szemében , de én egészen  beleszerettem, néha rajta felejtettem a szemem.
Teltek a hónapok lassan a 4.ik vizsgaidőszakon is túl voltunk.
Szórakozni ritkán jártunk, de azon a májusi napon már nem lehetett kibújni a meghívás elől, évfolyamtársunk születésnapját tartották.
Jól mulattunk kicsit többet is ittunk a Whiskyből, mint kellett volna.
Akkor este észrevette a tekintetemben a vágyakozást, és felmentünk a szobába.
Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, ledobáltuk a ruháinkat és szeretkeztünk gyorsan
, mintha csak egy jelentéktelen dologról lenne szó.Amikor lihegve feküdt mellettem, egyszer csak lágyan mondta, .....nem mondtad, hogy te még szűz vagy.
Nem  mondtam, mert téged vártalak.
Szeretlek Ádám, már az első perctől kezdve így éreztem.
Kitágult szemekkel nézett rám, és alig hitte, amit mondtam.
Én-én nem tudtam, : ne haragudj, nem fájt?? Jobban kellett volna vigyáznom.
Semmi baj , minden rendben......mondtam,Boldog vagyok.
Ő csak hallgatott, tudtam már túl van egy nagy csalódáson.
Még a középiskolában  járt egy lánnyal, egy szőke nagyon szép lánnyal, sokáig együtt voltak. DE annak vége lett , a lány megcsalta.

A bonctermi órák

A bonctermi órák, ahogy engem fellelkesítettek az első undor keltette hányingereimet legyőzve, kezdett egyre nagyobb kihívást jelenteni, de egyre kíváncsibbá is tett.

Sok lány és akár fiú  évfolyamtársam is nem bírta gyomorral, ők hamar lemorzsolódtak.

Egyre fesztelenebbül mentünk akár reggeli után is le  a halottak birodalmába. Néha , , ha egyes hullákkal hosszabban foglalkoztunk Nevet is adtunk neki, és elbeszélgettünk vele.

Akik eleve igazságügyi orvos szakértőnek készültek, nekik volt csak igazán érdekes munkájuk, a halál okának felfedezése.

Sokszor ott maradtam Ádám amúgy is kedves fiú volt, és szerette, amit csinált sőt tanított is néhány általa kidolgozott módszerről. Pl. a szív kiemelése , vagy épp a máj sérülés nélküli eltávolítása .

A boncterem szent volt, ott csak a munkával foglalkoztunk. 

De benn a kollégiumban is lezuhanyozva emberi formát  öltve is találkoztunk.

Csak néhány hét után tűnt fel , hogy Ádám igazi férfi úgy kinézetre , mint modorra, de ő nem közelített hozzám , így csak vártam, mikor vesz ő engem észre.

Kezdtem jobban odafigyelni a megjelenésemre. de nem hiszem, hogy ő észrevette volna.

Mégis együtt reggeliztünk , kávéztunk úgy teljesen baráti alapon.

Sokat beszélgettünk, Ő egyedüli gyerek volt, a családja kő gazdag, én meg csak egy egészen kispolgári család gyereke.

Apám elment..........túl korán

Apám Története nem mindennapi, volt egy autó balesete , amiben meghalt egy kisfiú aki épp velem volt egyidős.Ő volt a hibás , hiszen szórakozni voltak a kollégákkal és ő vezetett, persze ivott is.

Házi őrizet, börtön, amnesztia, öngyilkosság.

Én alig voltam 15 az öcsém 7 éves.

És itt a történet megfordul,ez az egész nem történt meg.

Apám nem halt meg 40 évesen és én nem maradtam támasz nélkül.Nekem ő volta mindenem, nagyon szerettem, ahogy azt hiszem ő is engem.

Nem találkoztam a későbbi férjemmel olyan fiatalon, és nem is nagyon érdekeltek még akkor. Szerettem tanulni és apám öntötte belém az önbizalmat, azt mondta akármi lehetek ami csak szeretnék , mert okos és szorgalmas is vagyok.

És én így is tettem , latin szakra jelentkeztem a gimnáziumba és nagyon jól tanultam , amolyan  eminens diák féle voltam.

Barátnőim nem igen voltak, magányos , csendes típus voltam, csak akkor beszéltem , ha kérdeztek. Nem engedtem közel magamhoz senkit.Elvégeztem az a középiskolát és elsőre felvettek a z orvosira.

Persze előtte a nyári szünetekben már mentőztem  kicsit, hogy legyen élet-halál közeli élményem is.

Sokszor megrázott egy -egy eset, hiszen magukra maradt öregeket vittünk legtöbbször, akinek semmi bajuk  nem lett volna , ha valaki gondjukat viseli.Megégett, ablakon kiesett gyerekeket akiket éppúgy elhanyagoltak.

Az első évet nehezen bírtam, szinte minden óra a boncteremben folyt, nagyokat nyelve léptem be  a halottak birodalmába.

Ahogyan ott feküdtek a hideg asztalokon egy lepedővel letakarva, mindenkit  megrázott,

A saját halandóságunk képe belénk ívódott.

<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/VQxBm3FMUt4" frameborder="0" allow="autoplay; encrypted-media" allowfullscreen></iframe>

Egyszer volt , hol nem

Megszületett egy kislány, egy teljesen átlagos családba Mislolc-Diósgyőrben az Acélvárosnak hívott szocialista rendszerben.
Hogy ki küldte honnan és miért senki sem tudhatja, de érzem , hogy nem véletlenül születtem oda , és akkor , amikor.
Anyám azt hiszem nem tervezett és nem várt, nem tudni miért.
A szüleim házassága enyhén szólva sem volt idilli.
Apám egy bohém ember volt, anyám meg tiszta idegroncs, nem voltak egy hullámhosszon, ahogy apám sokszor el is mondta.
Anyám szerette őt , de nem jól. Ma már ennyi tapasztalattal a hátam mögött , tudom lehet jól és lehet rosszul szeretni.
Ha , ki akarod sajátítani és megfosztani a másikat saját magától, az ő igazi világától mondhatnám az egyéniségétől, rosszul szereted. Valahogy így volt ez velük és aztán velem és anyámmal is.
Nem kaptam meg az alapvető anyai szeretetet, amit nem  pótol, az anyatej , sem a meleg takaró. Érezni kell a bőrét az ölelését, azt az anyai aggódást , amit csak egy anya tud megadni vagy nem tud. Érezni kell a simogatást ami mosolyt csal  a kis babaarcra. Azt hiszem én nem tanultam meg mosolyogni.
Anyám nem szeretgetett és ez elkísért egy életen át.Amíg élt mindig neki  akartam megfelelni.Nem sikerült.