Az újravirágzás

Az ötvenedik szülinapomat már együtt ünnepeltük, ott voltak a gyerekek A kisnagy lányom Zszuzsu , Krisztina Dániel és Dávid és  a kis Tündi is egész szép nagy család lettünk.
Mindenki akkor jött és ment , amikor éppen kedve volt, va véletlenül nem voltam otthon, hagytak egy cédulát a hűtő ajtón.
A fiúk apja lett az új szerelmem, akivel végre megszállt egy végtelen nyugalom, biztonságban vagyok.
Boldog voltam száz százalékosan.
Boldogabb  csak, akkor lettem, amikor Zsuzsunak Kislánya született és az első unokámat a kezembe foghattam.És még mindig sírva fakadtam, ha az igazi Zsuzsu eszembe jutott, de soha senkinek nem beszéltem róla. Tudtam, hogy mindennek így kellett történnie az életemben.
És nem számít hány évet élek még mindig elégedett és boldog leszek, azt csináltam , amit szerettem,gyógyítottam, anya és végül feleség lettem. Nagymama sokszorosan, épp 12.en voltak az unokák. A közös unokáink Marcellel.
Aki ott volt mindig, ha kellett, és én is neki.

ENDE

a wellness

Barátnőim nem lévén, egyedül utaztam el egy csendes wellness hétvégére , legalábbis arra számítottam,
Az első este a vacsoránál, megjelent egy fiatalember az asztalomnál, mivel ő is egyedül volt oda ültették a kétszemélyes asztalhoz.De én megszólalni sem tudtam , hiszen , mint ha csak a régi szerelmem lépett volna oda hozzám.
Lesütött szemmel , mondtam persze csak tessék, nem akartam , hogy észre vegyen rajtam valamit.
A szeme  tiszta volt , mint a kék patak vize és őszintének tűnt, elmesélte , hogy kutató orvosként dolgozik, nagyon meglepődtem , de még ő is, hogy én is orvos vagyok. Elvált már 3éves, és van két iker kisfia,akik még csak 5 évesek, és nagyon ritkán találkoznak.
A vacsora nagyon jó hangulatban telt.
Aztán a két  napot szinte végig együtt töltöttük és beszélgettünk mindenről, nagyon otthonosan éreztem magam a társaságában.
Búcsúzáskor  számot cseréltünk és már épp eléggé elleptek a napi teendőim, amikor egyszer este 7-kor jött egy telefon meghívás egy vacsorára.Marcell, volt és lementünk  kis csendes étteremben Budán.Sokat beszélgettünk és sétáltunk az őszi napsütésben.
Aztán egyre több és több időt töltöttünk együtt.
Aztán eljött az idő és bemutattam neki két felnőtt lányomat, akik egyből irigykedni kezdtek, hogy van neked ekkora szerencséd, hogy jóképű, okos és kedves is.
Aztán kb  1 év után összeköltöztünk, megismertem a két fiút és a kislányát is.A fiúkat szokni kellett , mert szétrombolták, a házat , ha ott töltötték a hétvégét. Dávid és Dániel olyan igazi "rosszfiúk" voltak, de szeretni valóan rosszak.
Tündi meg hasonlított Zsuzsura az én ki zsuzsumra, akit otthagytam még a messze véres földön.
Ma is kiráz a hideg, ha rá gondolok.

A gyerekek felnőnek

A lányaim  nagyon  hamar felnőttek, lassan mindketten leérettségiztek. Egyetemre mentek, ott maradtam újra egyedül.
Nem éreztem jól magam, hozattam egy kiskutyát , akit Zsemlének neveztem el, kis barna gombós volt, és úgy mászott az ölembe , mint egy kisbaba.
Továbbra is sokat dolgoztam, de lassan kezdtem belefáradni asok tragédiába, és átképeztem magam, hogy taníthassak az egyetemen.
45 éves létemre elég  jól tartottam magam, hála a reggeli futásoknak Zsemlével.
Sikerült a saját városomban, a saját megszokott helyemen maradni, de felüdülést jelentett a tanítás, megoszthattam minden szerzett tapasztalataimat.

Lett két kislányom

Nagy  utána járással, de sikerült Krisztinát magamhoz venni, és mivel Zsuzsuval épp egy idősek voltak, a két is coffos barátnő testvérek lettek. Bearanyozták az életemet, igyekeztem kevesebbet dolgozni és többet lenni velük. Hiszen  már lassan tinédzser korba kerültek.Sokat elbujkáltak a
szobájukban sugdolództak és vihogtak , ahogy csak bírtak.
Igyekeztem sokat figyelni rájuk, hogy a neten ne jussanak hozzá ahhoz a sok mocsokhoz ami ott van.
Kriszti egy kicsit formásabb , ducibb volt, mint Zsuzsum, ezen néha összekaptak.De ez is megoldódott , hiszen elkezdtek együtt járni torna edzésekre.

Béke idők

Teltek a hónapok , évek, és én hálát adtam Istennek, hogy mellettem van , akit mindig is szerettem, de a lelkem mélyén éreztem, hogy egy nap el fog menni.Szeretett ő a maga módján , de nem szerelemmel , ahogy én őt.Aztán egy összebújós téli estén , elmondta, hogy külföldre szeretne menni dolgozni, mert most olyan lehetősége akadt, amit kár lenne kihagyni.A szívem kihagyott egy ütemet, mert tudtam én nem akarok elmenni a kórházból. Zsuzsuka már kezdett  nagy iskolás lenni , szépen önállóan intézte a dolgait , persze tudtam neki is nagy törés lesz, ha "apa" elmegy.DE ő már döntött éreztem, mondogatta is sokat, hogy menjünk vele, de én hajthatatlan voltam.Nekem itt az életem, itt vannak a kis betegeim nem hagyom cserben őket.Így aztán a következő karácsonyt már kettesben töltöttük a kislányommal , aki kitalálta hozzunk haza a beteg gyerekek közül , olyat aki még elég jó állapotban van.Így aztán velünk volt a kis Boldizsár, aki még csak 4 éves de a szülei a sorsára hagyták, amikor kiderült., hogy gyógyíthatatlan beteg.Aztán ott volt még Krisztina, akinek a szülei meghaltak autó balesetben.Égtek a gyertyák , és mosolyogtak a szemek, amikor elénekeltük a" mennyből az angyalt".A két kislány pár hónap alatt annyira össze barátkozott, hogy elgondolkoztam az örökbe fogadáson.

t 

A csalódás

Szia Édesem, suttogtam még mindig az elképzelt árnyéknak, de Ő a valóság volt, ott állt az ágyam mellett.Halvány puszit nyomott az orromra és gratulált a babához. Tündéri szép kisbaba mondta és érzetm akövetkező kérdés mára nyelvén van.........az enyém?Könnyek csordultak le némán az arcomon és ő tudta, hogy nem.De hiszen sokkal hamarabb szakítottunk mondtam neki, és ő csak bólogatott, hiszen tudta hol jártam. Ki az?? kérdezte.......egy ismeretlen katona......aztán elmeséltem a történetet, most neki buggyantak ki akönnyei.De nem hagylak magadra, most már nem megyek el.Így már családként tértünk haza a kis Zsuzsuval. Jó kisbaba volt, sokat aludt és evett is, minden tökéletes volt.Sokszor eszembe jutott a kislány , akit az erdőben eltemettünk,tudtam helyette kaptam őt. Ádámmal össze költöztünk, bár én most sem voltam biztos benne , hogy jó döntés, de ő ragaszkodott hozzá.Amikor a kislányom már kezdte felfedezni a világot Ádám benne volt és ő lett az APA,sokat játszott a babával és szerette tiszta szívből, azt mondta elég, hogy az én vérem is benne van.Így hamar vissza is mentem a klinikára, vártak a kis betegeim.Meg aztán  óriási orvos hiány is volt. Ádám szívesen vállalta Zsuzsu pesztrálását . Sőt a kórház-bölcsibe is hamar beszokott. Hálás voltam, hogy ennyire jó kisbabát kaptam.Ádámmal nagy szerelemben éltünk , részemről biztosan , hiszen soha nem szerettem mást.DE úgy láttam ő is elégedett volt.Dolgoztam napkeltétől, napnyugtáig, sokat eszemeb jutott az alig tető alatti műtő, rémálmaimban leizzadtam, ha velük álmodtam.