Teltek a hónapok , évek, és én hálát adtam Istennek, hogy mellettem van , akit mindig is szerettem, de a lelkem mélyén éreztem, hogy egy nap el fog menni.Szeretett ő a maga módján , de nem szerelemmel , ahogy én őt.Aztán egy összebújós téli estén , elmondta, hogy külföldre szeretne menni dolgozni, mert most olyan lehetősége akadt, amit kár lenne kihagyni.A szívem kihagyott egy ütemet, mert tudtam én nem akarok elmenni a kórházból. Zsuzsuka már kezdett nagy iskolás lenni , szépen önállóan intézte a dolgait , persze tudtam neki is nagy törés lesz, ha "apa" elmegy.DE ő már döntött éreztem, mondogatta is sokat, hogy menjünk vele, de én hajthatatlan voltam.Nekem itt az életem, itt vannak a kis betegeim nem hagyom cserben őket.Így aztán a következő karácsonyt már kettesben töltöttük a kislányommal , aki kitalálta hozzunk haza a beteg gyerekek közül , olyat aki még elég jó állapotban van.Így aztán velünk volt a kis Boldizsár, aki még csak 4 éves de a szülei a sorsára hagyták, amikor kiderült., hogy gyógyíthatatlan beteg.Aztán ott volt még Krisztina, akinek a szülei meghaltak autó balesetben.Égtek a gyertyák , és mosolyogtak a szemek, amikor elénekeltük a" mennyből az angyalt".A két kislány pár hónap alatt annyira össze barátkozott, hogy elgondolkoztam az örökbe fogadáson.
t
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése