Szegedről Miskolcra kerültem a GYEK-be, abban az időkben ez volt a legkiemeltebb gyerekosztály egész Magyarországon Rezidensként nehéz volt mindenkinek megfelelni , sőt lehetetlen, de közelebb kerültem a szüleimhez, akik már rég elváltak. DE jó volt valahova beülni meginni egy teát , vagy kávét és elbeszélgetni az életemről.Végül is elégedett voltam , elértem , amit elterveztem, hazudnék , ha azt mondanám, hogy nem viselt meg Ádám hiánya, nagyot csalódtam.Én továbbra is őT szerettem, így újabb kapcsolatom nem lett.
Történt , hogy újra Szegedre kellett utazni, egy konferenciára, ahol ő is ott volt. Amikor megláttam majdnem megállt a szívem, azt hittem régen lecsillapodtam bennem ezek az intenzív érzések iránta, de nem.Amikor meglátott ő is nagyon elcsodálkozott az élet fintorán, hogy újra találkozunk.Kedvesen átölelt, mint régi ismerőst és váltottunk pár szót.
Azt hittem ennyi volt, de pár nap múlva jött egy telefon, hogy nem találkozhatnánk-e, egy vacsorára. Meglepődtem, de persze azonnal igent mondtam neki.
Nagyon kellemes volt, egy csendes nem táncos helyre mentünk, csak halk zene szólt a háttérben és jól lehetett beszélgetni. Két órát, vagy épp hármat is ott voltunk.
A vacsora végén ki akartam fizetni a részem, de nem engedte.
Csendben megjegyeztem ez nem egy randi, de ő kacsintott, és olyan édesen mosolygott rám, hogy majd el olvadtam Csendben egy baráti puszival búcsúztunk, semmiben nem egyeztünk meg.
Visszautaztam Miskolcra, ahol már már vártak a kis betegeim.Szinte mindenkivel puszilkodós viszonyban voltam, és Angyalka néninek hívtak, már nem is emlékszem melyikük ragasztotta rám ezt a nevet, de tetszett.
Sokat éjszakáztam minden problémásabb kisgyerek mellett ott ültem , főleg, ha tudtam, hogy ez lesz az utolsó éjszakája.
Ezek a gyerekek, úgy kezelték a halál gondolatát, ahogy nekünk felnőtteknek is kéne. Küzdöttek, amíg volt értelme, de lefogadták, ha már nem.És a legtöbben szépen elaludtak fájdalom nélkül és megbékélve.Sokakat a szülők is magukra hagyták, így maradtam én az Angyalka néni, aki elkísértre őket.Sokat és egyre többet dolgoztam , szinte csak aludni jártam haza, azt is a kötelező szabadnapokon.
Egyszer csak beállított Ádám egy nagy csokor rózsával, emlékezett a születésnapomra.Akkor voltam 28.
nagyon meghatódtam és újabb vacsorára mentünk.Kérdeztem van-e valakije, persze ő is érdeklődött.
Aztán minden bevezetés nélkül, mondta...........nehogy azt hidd elfelejtettem az az éjszakát veled.
Azóta sem volt komolyabb kapcsolatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése