A boldogság

Nagyon nagy boldogságot jelentett, számomra, mikor újra keresett Ádám. Elkezdődött a félbemaradt kapcsolatunk és nagyon gyorsan visszaállt a részemről el sem múlt szerelem. Építészként nagyon jól  keresett, és úgy éreztem valóban igaz, a felém táplált szerelme is..Nagyon sok időt töltöttünk együtt , aztán úgy döntöttünk össze költözünk.madarat lehetett volna fogatni velem, annyira boldog voltam, szinte elvakultan szerettem, ő volt addigi életem első és utolsó szerelme.Annyira  vak voltam, , hogy szinte észre sem vettem, hogy távolodik tőlem, csak nagy sokára éreztem meg, hogy elmaradnak a figyelmességek, elfeledkezik a születésnapomról, évfordulókról.Aztán elengedtem, tudtam nincs értelme marasztalni, a szívem szakadt meg, de én mondtam ki, hogy legyen vége.Vissza süppedtem az éltem régi  kerék vágásába, és minden ment tovább.Hol jó és szép dolgok történtek, amikor a rákból kigyógyult gyerekek csókkal , ölelkezve búcsúztak.De újra sokat éjszakáztam az egyedül maradottakkal.Igazából nem tudtam mit kezdjek most az életemmel, tudtam senki nem kell, férjet meg végképp nem  akartam.Harminc évesen néha felmerült bennem , de jó lett volna tőle egy gyereket szülni. DE ezt a gondolatot gyorsan elhessegettem.Beiratkoztam egy újságíró, riporter iskolába.Először csak hobbiból később nagyon is kezdett érdekelni.Aztán , hogy mivel sikeresen elvégeztem a sulit még többre vágytam. Ki akartam menni hadi tudósítónak Afganisztánba.De persze ehhez újabb hadi oktatás kellett, igaz gyorstalpaló módon , de megtanultuk a rejtőzködés harci tudományát, aztán már csak egy kamera kellett.