Hirtelen megfordult velem a világ, soha nem akartam gyereket szülni. De most , hogy itt volt az UH már láttam a kis kezeit lábait, amég alig kivehető , de karakteres arcvonásait, azonnal éreztem magamban az anyai érzéseket.Máris úgy szerettem őt, ahogy soha senkit.
Most , hogyan tovább: de mivel  semmi probléma nem volt az állapotommal, csak az alakom kezdett megváltozni, aztán megéreztem azt a az apró pillangórezgést, amivel jelezte itt vagyok, már anya voltam.
Próbáltam utána keresni a kék sapkás katonának, de sajnos hamar megjött a válasz, hogy Afganisztánból már nem jött haza.Nem igazság tudnia kellett volna, hogy gyereke fog születni.
Csak teltek a hónapok és egyre nehezebb volt bejárni dolgozni, pedig a gyerekek  ha rátették a kezüket a hasamra, a kicsim azonnal válaszolt, és ők csodálkozó tekintettel néztek rám.Kislány lesz már tudtam  és azt is Zsuzsunak fogom hívni.