A súlyos megrázkódtatás után úgy döntöttem elég volt, és kértem, hogy haza jöhessek.
Sok formaság és papír elintézése háborús körülmények között még legalább 1 hónap volt, így le tudtam az amúgy is kötelező 6 hónapot.Vissza mentem a gyerekonkológiára , nagyon hiányzott az elfogadhatónak mondható felszerelés és a gyerekek közelsége, Igaz nem lettem többet angyalka néni, de egy kislány egyszer csak felkiáltott , itt a "lány" így lett újra becenevem. Én voltam "A LÁNY" , aki próbált nekik lelkileg feldolgozni, ami történik velük, de sokszor én lepődtem meg mennyire éretten fogadják akár a halált is , és szégyelltem , hogy felnőttként mi nem így gondolkodunk.
Egy műtét közben hirtelen minden elsötétedett és elájultam műtét közben.Hamar jobban lettem é s nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak, amíg egy hajnalban , arra ébredtem , hogy azonnal hánynom kell.
De még akkor sem gyanakodtam, csak pár hét múlva csapott belém a felismerés, hogy terhes vagyok.
A katona egy másik világ volt, alig emlékeztem rá, és hogy ott mi történt a golyózáporban halál félelmünkben.
Először dühös és felháborodott voltam, soha nem akartam gyereket szülni.
Aztán elmentem egy kollégához, aki meg mutatta az UH felvételt, több , mint 12 hetes terhes voltam.Nem volt kérdés, ahogy az UH képre néztem egyből Zsuzsu képe ugrott be, és már elszállt a haragom.
Gyakran simogattam meg a hasamat és őrá gondoltam, nem nagyon hiszek az ilyesmiben, de azt hiszem a lelke még ott volt velünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése